|
|
|
| Kezdõoldal - Gasztrotörténelem |
Jut eszembe... - A tányérnyaló
Mondja valaki, hogy a maradékokat ki kell dobni! Nahát, akkor próbálja meg, jó-e a tojásos nokedli-maradék pörköltszafttal. Szerintem fenséges étel, és Ficsúr kutyám is ezt véli, látom a fekete gombszemén, legszívesebben kitakarítaná a tányérom. Meg kéne nézni, ki volt régen a tányérnyaló.
Forrás: eletestudomany.hu - Írta: Trogmayer Ottó
Éppen most sikerült megszereznem Bornemissza Anna szakácskönyvét, nosza utána nézek.
A könyvet nem ő írta, hanem egy Keszei János nevű deák fordította németből magyarra. Az eredeti cím Ein new Kochbuch, és 1604-ben adták ki Frankfurtban. Az első kiadás már 1581-ben napvilágot látott, a szerző, egy bizonyos Rumpolt, született magyarnak vallotta magát. Bornemissza Anna (1630-1688) Apafi Mihály erdélyi fejedelem felesége volt, akinek gazdasági feljegyzései pótolhatatlan kultúrtörténeti értéket jelentenek.
Nem is a szakácskönyv étlapjait, receptjeit kell átnéznem, hanem a fejedelmi udvar konyhai foglalatosságú alkalmazottait, az alábbiak szerint: A hofmester avagy konyhamester.
... (A teljes cikk megtekintéséhez kattintson a címre!)
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Tóthné Dr. Bükki Edit: Végy egy marokkal
Régi szakácskönyvek mértékei
A főzéshez szükséges méricskélés kezdetén a régi korok embere testrészekkel fejezte ki a mennyiségeket. Ez a mérés kényelmes és egyszerű volt, de volt egy gyengéje: vidékenként, egyénenként, mindenki a saját belátásához igazította a „markot", „araszt" stb.
|
|
Háztartás Attika földjén
"A ház asszony, aki az ételeket készítette, az athéni hagyomány „trónusra emelt rabszolganője” csak kezdetleges eszközökkel dolgozhatott. A sötét, ablaktalan házban a konyha is füstös, sötét volt. Az ételt, ha az időjárás megengedte, lehetőleg a szabadban főzték, hogy ne füstöljék tele a házat."
|
|
| |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
