|
| |
|
|
Kérdõív |
| Ön szerint melyik a legnívósabb hazai verseny? |
|
|
|
|
|
|
| Kezdõoldal - Gasztroirodalom - és másoktól... |
Budapest spórol (1943/Február)
"Eddig nagyon sokat költött ételre, de mikor látta, hogy ezt a mostani árak mellett nem lehet sokáig folytatni, komoly fogadalmat tett: spórolni fog. És be is tartja a szavát. Azóta nem megy be régi megszokott vendéglõjébe, ahol remekbe készült disznótoros vacsorák, Ujházi tyukleves és a nagyszerû halételek elcsábíthatnák. Inkább vásárol „B”-jegyére 15 deka kolbászt és azzal vonul be régi kávéházába..."
Forrás: huszadikszazad.hu
Hajdanában még azt mondták: szegények vagyunk, de jól élünk. S ez igaz is volt. Hiszen nem volt olyan eladósodott vidéki ház, ahová ha meginvitált a gazda, hogy hát „gyere el, kedves komán egy kis vacsorára”, ne hat-, meg hétfogásos menüvel vártak volna s amikor a háziasszony harmadszor kínálta a töltöttkáposztát, hogy „igazán egyék egy kicsit lelkem, mert nincs más”,
... (A teljes cikk megtekintéséhez kattintson a címre!)
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Kálmán Jenõ: Párbajoztam a vendéglõssel
"A pincér védte a konyhát, én támadtam az egész kávéházi uzsoraüzletet, mire közbelépett maga a gazda és így szólt: - Igazán nem tudom, mit csináljak már? Higgye meg, a lelkemet teszem ebbe a kávéba! - Köszönöm – feleltem mogorván – de én nem szeretem a kávét tulsötéten. Ebbõl kerekedett a párbajhistória."
|
|
Bächer Iván: Vándorbab
"Sokáig nem voltak vasárnapi ebédek. De végül lettek újra. Örült hát nagyon Pozorvlaki Kelemen. Készült már péntek délelõttõl, spekulált, mi legyen, levitte feleségét a Piros Ászba délután, mert az volt a rögeszméje, hogy a fontos dolgokat csak kocsmában lehet jól megbeszélni. Szombat délelõtt pedig elcipelte a piacra nemcsak az asszonyt, de a gyereket is..."
|
|
| |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
